diplomás karrier
Kell-e a diploma? És ha igen, miért nem?
2017-10-23
Show all

Költözöm

költözik a karrier-tanácsadó

Egy hónapja, mint derült égből a villámcsapás ért a hír, hogy felmondták a lakást, amit bérlek.

Hogyan reagál az ember egy ilyen hírre, ami fenekestül forgatja fel az életét. Egy csomó tervem volt ezzel a hellyel, ezzel a hónappal, ezzel a pénzzel.

Albérletet találni nagyon nehéz, össze kell pakolni az életemet, bele kerül egy csomó pénzbe.

Bevallom, én először sírva fakadtam. Teljesen kiborultam, úgy éreztem, én ezt nem bírom, nem tudom megoldani, mindennek vége.

Ismerős ez az érzés? Ugyanezt érezheted, ha felmondanak, elhagy a párod, kiderül, hogy elköltözik a munkahelyed.

Hogyan reagálsz? Kevés ember van, aki rögtön meg tudja oldani, el tudja rendezni az életét.

Nekem szerencsém van, mert az én „technikám”, hogy ha nagy baj van, először kiborulok, de aztán elég hamar megoldó üzemmódba kerülök.

Éljen a facebook és a kapcsolati háló.

Beizzítottam a kapcsolati hálót, kiírtam a facebookra, megkértem valakit, hogy segítsen szerelni, lemondtam az éppen megrendelt ablakmosást, és gondolkodás nélkül elkezdtem intézkedni.

De azt is megértem, ha valakinek ehhez nem egy-két óra, hanem több idő kell. Persze, muszáj lépni, dolgozni a megoldáson, de sajnos nem lehet megúszni a fájdalmat, gyászt, kétségbeesést sem. Én úgy érzem, hogy nekem kellett az első kiborulás, hogy utána tudjak intézkedni. Természetesen nem kötelező sírva fakadni, sőt.

Még soha nem éreztem ennyire a kapcsolati tőke, háló segítségét. Két nap alatt nem tudom hány lakást ajánlottak. Az igaz, hogy a lakások nagy része nem felelt meg az én feltételeimnek. Nem voltak egyszerűek a feltételek. Sokan azt mondták, hogy lehetetlen, ne is reménykedjek.

Nekem a lakásom az irodám is, ezért volt néhány alap, aminek meg kellett felelni.  Legyen hely, ahol fogadhatom a klienseimet, jól megközelíthető helyen legyen, hogy elérhető legyek. És nem utolsó szempontból nem tudok akármennyit fizetni érte.

Végül összesen három lakást néztem meg, és teljesen hihetetlen, de az első lakás lett a nyerő. Jó helyen van, ki tudom fizetni, két szoba hall, ahol tudom fogadni a vendégeimet. Az már csak hab a tortán, hogy egy gyönyörű belső kertre néző erkélye is van.
De hogy ne legyen ennyire könnyű a helyzet, elsőre nem felelt meg egy kicsit sem. Tele volt régi bútorokkal, és drágább is volt, mint amit megengedhettem magamnak. Abszolút nem bíztam benne, hogy kiürítik, és kiadják nekem.
De aki ajánlotta a lakást, elérte, hogy kiürítsék, és végül az árban is meg tudtunk egyezni. Komolyan, amikor pár nap múlva felhívott a tulajdonos, hogy akkor most ki akarom-e venni, és mikortól, egyszerűen nem hittem el.

Felfoghatatlan, hogy tudtam ezt elérni. Valahol mélyen azt érzem, hogy az, hogy minden ellenkező nézet ellenére, bíztam a sikerben, és teljesen biztos voltam abban, hogy meg fog oldódni a helyzet, segített. Komolyan, valami mély biztonság volt bennem, hogy én márpedig november 1-ére el tudok költözni, és olyan helyre tudok költözni, ami megfelel a követelményeknek.

Persze a lakás megtalálása még nem minden. Ki kellett festetni, össze kell pakolni, szerelő és szállító embert kell találni.

Megint csak a kapcsolati háló segített. Lehet szidni a facebookot, de az az igazság, hogy rengeteg haszna is van. Mikor én kiírtam valamit, pillanatokon belül jött valami válasz, megoldás. Így találtam rá a világ legjobb festőjére, aki két nap alatt tökéletes tisztaságot hagyva maga után kifestett.  Így ismertem meg azokat a szállítókat, akikkel már régebben is dolgoztam, és megbízhatóak, gyorsak.

Most épp pakolok, selejtezek, számolom fel az életem egy szakaszát. Nem állítom, hogy élvezem, és hogy könnyű. Van, amikor elsiratok egy tárgyat, egy emléket. Van, amikor kétségbe esem, hogyan leszek kész. Van, amikor megállok, mert nem vagyok képes egy dobozt megfelelően összeragasztani. Sőt, van, amikor elsírom magam a tehetetlenségtől.

De az idő nagyobb részében előre nézek. Örülök az új helynek. Bízok benne, hogy jó hangulatú lesz, hogy szeretni fogom, és szeretni fogják a klienseim is. Amikor végre összeragasztom a dobozt, tele teszem, felcímkézem, akkor büszke vagyok magamra, hogy igenis meg tudom oldani.

Néha elegem van a dobozolásból, és akkor írok egy ilyen cikket.

Most már várom a költözést, a berendezkedést, az új életet. Na jó, azért azt el tudom képzelni, hogy a cuccaim varázsütésre átkerüljenek, és minden a helyén legyen, de azért ne legyünk telhetetlenek.

Hamarosan megírom az új címet, ahol új energiákkal fogok tovább dolgozni. Gondoljatok rám, és drukkoljatok, hogy túléljem, jól éljem meg ezt a változást.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.